Tegnap nagy nap volt, ugyanis újra összeröffentünk, hogy találkozzon a Hungarian Harvesters Team és persze ColGregory és a húgom. A napot a keletiben kezdtük, Sanraith vonata oda érkezett be, aztán mikor találkoztunk én, Peti és Sanraith, már csak Gregory-t vártuk. Sokat vártunk rá, de csak megérkezett.
Elsétáltunk egy buszohoz, talán 20-as volt, felszálltunk és Peti ideinglenes lakhelyét elfoglaltuk és végre megkaphattuk a relikviákat, amiket a C&C4 bajnokság győzelme miatt járt nekünk :) Szuper pólók, matricák, kítűzők, nakbakasztókat, tollakat kaptunk, (én egy táskát, így egész nap abban cipelhettem a cuccaimat) szóval tök jó volt, az eredeti csomag tartalma itt megtekinthető, ezt osztottuk szét:
Ez után volt hülyülés rendesen, amiről sajnos videó is készült, jaj...
Majd a Deákon találkoztunk a húgommal is. A cél állomás egy nagyszerű, retro rendezvény volt, ahol egy csomó retro konzolt raktak ki és versenyeket szerveztek. Nagy nehezen rájöttünk, merre felé kell elinulnunk, fagyoskodtunk rendesen. Aztán megláttunk nagy lépcsőket, amik pont a bárba vittek, ahol minden földi jó konzol megtalálható volt. Belépünk... Húha, azannya. Egy apró kis bár, a hely otthonos, de a "lakosság"...
Azt tudni kell, hogy Gy-t előtte megkérdeztem, velünk tart-e. Azt mondta nem megy olyan helyre ahol retro játékok vannak, ez a program őt nem érdekli. Hát... Az az igazság, hogy bementünk csapatostúl, de a bent lévők félelmetesek voltak. Azt hittem, ez csak ilyen amerikai sztereotípia, hogy a játékosok full kockák és mindegyik gyík arc, abnormálisok egyhelyen, ilyen nem létezik, de mégse alaptalan ez! Én eddig azt tapasztaltam, hogy itthon inkább a fiatalok, de emberek a jellemzőek. De az, amikor oda beléptem, én éreztem magamat idegennek, aki egy másik bolygóról jött! Egy fejjel alacsonyabb emberke (nem tudom, gyerek volt-e vagy felnőtt, de furcsa volt) a szemembe nézett és elment mellettem és továbbra is a szemembe bámult, mintha én lennék a föld lakó, és ez annyira új jelenség. Másik világ volt az a hely, más emberekkel, biztosan volt valami betegségük, amit sajnálok, nem akarok senkit sem megbántani, távol álljon tőlem, de mi nem erre voltunk felkészülve... Ekkor megfordultam, kérdeztem a többieket, megyünk-e, a sor már indult is kifelé, ez mindenkinek sok volt.
Elhatároztuk, hogy felmegyünk a Gellért hegyre. Természetesen találtunk egy buszt, ami az Erzsébet híd lábánál rakott le, majd elindultunk felfelé. Természtesen fagy volt, így minden csúszott, aztán amikor felértünk x méterre, javaslatomra visszafordultunk. A) messze volt még a tető B) fáradtunk C) sok a csúszós lépcső D) le is kell jönni a sok csúszós lépcsőn.
Közben teljesen besötétedett, szépen átsétáltunk az Erzsébet hídon. Egyedül csak Jer1co hiányzott a csapatból, de neki egészen eddig dolga volt. Megbeszéltük, hogy az Erzsébet híd lábánál találkozunk, de minket csak egy cél vezérelt, egy KFC... Ugyanis Sanraith azért jött fel pestre, hogy KFC-ben ehessen, így mi is egész nap úgy tartalékoltuk az energiáinkat, hogy vacsorára csirkét zabálunk. Elgyalogoltunk az Astóriáig, Jer1coék ekkora értek az Erzsébet hídhoz. Hát mondtuk nekik, hogy a Metró lejáró előtt megvárjuk őket. Ok. Aztán amíg jöttek, mi a Múzeum körúton gyalogoltunk egy sort a CDGalaxisig, majd vissza, rohadt hideg volt, így kellett a mozgás. Majd mire visszaértünk, a Metróban találkoztunk. Egy megálló a Blaháig, majd villamossal célbavettük a KFC-t. Sanraith könnyei szóhoz sem jutottak, így nagy nehezen, de sikerült Petinek, Sanraithnak és nekem megegyezni egy 3 személyes vödörben, ami átverés volt, mert 3 személyre kevés kaját adtak, két darab salátával! No mindegy, én ettem egy longert mellé, Sanraith is vett még valamit, Peti nem, de így végülis jól laktunk. A többiek Twixert vagy mit vettek, meg longereket, de talán mindenki jóllakott, legalábbis remélem. Ott beszélgettünk, elvoltunk jó sokáig, Petit felhívták, éreztük-e a földrengést, hát nem. Vagy a villamoson lehettünk, vagy a KFC-ben nem volt semmi. Most várhatunk 25 évet egy újabb hasonló földmozgásért, csak nehogy lemaradjunk róla.
Azután elindultunk a Nyugati felé, bementünk az Alexandrába, végre sikerült anyukánknak karácsonyi ajándékot vennünk. :) Majd külön váltunk. A többiek még elmentek kocsmázni, de mi kősziklaként dőltünk haza valamikor 9-10 között.
Mivel néhány perc videóanyag is készült amiben totálisan leégetem magam, még lehet, hogy publikáljuk is, ez a többieken múlik. Az az érzésem, hogy nincs ellenükre, de ezt ők csinálják meg, nem én...
