Még friss az élmény és mostanában hanyagolom a kritikák írását. Ennek az az egyik oka, hogy túl lágyszívűnek érzem magam az utóbbi időben, hogy kritikát alkossak valamiről, amit szeretek. Ez kritika lesz? Nem tudom, talán. Élménybeszámoló? Inkább. Nem láttam még a filmet, elméletileg nem lett nagyon jó, de vajon az Avatár - Aang legendája sorozatról milyen negatívumot tudok elmondani?
Semmilyent! Ez az a rajzfilm, amiről egyetlen egy negatív jelzőt nem tudok elmondani, ha vonat elé raknának, akkor sem tudnék őszintén hibát mondani a sorozattal kapcsolatban (azért ne próbáljátok meg...). Egyszerűen minden téren tökéletesen megállja a helyét. Egyetlen egy dolgot sajnálok, hogy csupán három évados lett, de ez sem hiba, a készítők készek voltak lezárni a történetet pont ott, ahol kell. Ennek ellenére már készül egy minisorozat is, jövőre mutatják be.
Szóval elkezdtem nézni az Avatár sorozatot, anno láttam pár részt a Nickelodeonon, de különösebben sose foglalkoztam vele. Az utóbbi időben viszont rákaptam és bepótoltam a lemaradásomat és azt kell mondanom, hibátlan az egész, az az Emmy-díj a többi megérdemelt trófeával egyetemben jobb helyre nem is mehetett volna, igazából mindenki tanulhatna valamit ebből az aranyos meséből, sokszor nagyon mély érzelmeket váltott ki belőlem. Átéreztem a karakterek fájdalmait, boldogságait, ami manapság egyre kevésbé érezhető a szórakoztató termékeknél. Valahogy minden olyan sablonos lett vagy inkább lélektelen. Ennek a mesének viszont úgy érzem tényleg van saját lelke, amit az alkotók a mű végéig meg is hagytak neki, sőt, igazán csak a végén érzi az ember, hogy micsoda hatást gyakorolt rá a történet és a karakterek.
Nevetni azt sem tudom mikor szoktam. Mosolyogni szoktam általában, de itt szinte minden részben olyan eszméletlenül ütős poénokat dobnak be a karakterek vagy a szituáció olyan helyzeteket teremt a legbizarrabb helyzetekben is, amit szerintem tényleg nehéz megállni egy kiadós nevetés nélkül...
A történetről annyit, hogy van egy légidomár, Aang aki az utolsó a népéből. A légidomárok a négy elemi elem közül a levegőt irányítják, ennek Aang a mestere. De mivel ő az Avatár, így a maradék három elemet is, a vizet, a tüzet és a földet is az uralma alá kell hajtania és erre csak ő képes. A történet konfliktusa viszont nem ebből ered. Az Avatár száz hosszú évre eltűnt és ez idő alatt a világon az elemi erőket uraló népek háborúba kezdtek, pontosabban a Tűz népe indított háborút a másik három nép ellen, a Levegő nomádjait szinte azonnal elpusztították, így lett Aang az utolsó élő Légidomár és mivel ő az Avatár, csak ő képes megállítani a háborút és fenntartani az egyensúlyt. Nehéz dolga lesz, mivel még gyerek és az is akar maradni, nehezen fogadja el a sorsát. Vannak ennek a fiatal Aangnak barátai is, akik végig kísérik őt a történetben és segítenek neki mindenben, a kapcsolatok így bontakoznak ki igazán és a sorsuk is így fonódik össze.
Az évadok fejezetre vannak bontva, mintha egy könyvet olvasnánk. Aangnak sorrendben kell megtanulni az erőket, így a sorrend a fejezeteket követi, az első fejezet a víz, a második a föld míg végül a tűz fejezetével záródik be a kőr. A sorozat (ha minden igaz) hatvanegy részből áll, amit bizony kevesellni fogunk, de mondom, annyira kerek lett az egész, hogy lehet nem is szabadna többnek lennie ennél. A Csillagkapu sorozatnak nagy rajongója vagyok, de tudom, hogy van pár olyan rész, amit könnyedén kihagyhattam volna, itt viszont minden epizód szent. A nagyobb konfliktusok előtt szinte mindig vannak pihenő részek, amik pont jól jönnek és nagyon egyediek.
Az animációkra és rajzokra egy szó panaszom sem lehet, messze az egyik legjobb minőség ami mostanában láttam, a Disney-nek kikiáltott igénytelen vackoknál milliószor jobb és élettellibb. Keleti stílusban készült, noha amerikai sorozat. Eszméletlen bonyolult mozgásokat végeznek a szereplők de az emberi anatómiát nem kérdőjelezik meg. Az akciók pörgősek, látványosak, izgalmasak, a szereplők érdekesek, szerethetők vagy gyűlölhetők, minden, a történetben megjelenő karakternek célja van, így ha nem is fontosak, úgy érezzük szükségesek a nagy egész érdekében.
Szóval, én szerettem, imádtam és minden percét élveztem. Aki egy kicsit is tud nyitni pár rajzfilmszereplő felé érzelmi szinten, annak hasonló lesz a véleménye mint nekem, aki pedig az akciót kedveli, annak sem lesz panasza. Noha a Nickelodeon célközönsége inkább a nagyon fiatal-fiatal korosztály, ez a sorozat az igazi erejét bizony az idősebbeknél bontakoztatja ki, a bölcsességei is tanai mindenki hasznára válhatnak. 10/10, ez nálam nem is volt kérdés...
