Ez a Webizód sorozatom 2. része, ami több részre lesz szétbontva, ez A Jelen Árnyai történetek kezdő epizódja, így egyben egy novellaszerű anyagot kaptok majd végeredményül. A történet érdekessége, hogy az első könyvemmel pont egy időben indul, viszont már a második könyvem (amit még csak tervezgetek) történetéhez kapcsolódik. A főszereplő történetét próbáltam amolyan "First Person" nézetben megírni, mintha a főszereplő szemével látnál. Ez elüt a könyv stílusától, illetve a szereplő története majd kapcsolódni fog Mala Khal történetéhez is. Várom a visszajelzéseiteket, az 1. Webizódot itt olvashatjátok el. A könyv oldala továbbra is elérhető itt.
A Jelen Árnyai 1. rész
Ez remek, ők azok, már megint… úgy
gondoltam, hogy megszabadulhatok tőlük örökre. Most mi legyen? Megpróbálok elvegyülni, hátha nem szúrnak ki.
– Te, ez nem?
De az vagyok, remek megláttak, mit
rontottam el?
– De ez szerintem is ő.
Légy szíves, engedjenek már be
minket, könyörgöm! Leülök, elfoglalom a helyemet és ennyi.
– Menjünk oda hozzá!
Ne, ne gyertek ide hozzám! Na jó, ha
ideérnek megfordulok, mosolygok egyet és kész, elintéztem. Jaj ne, itt vannak,
nagy mosoly és egy:
– Sziasztok, mi szél hozott titeket.
– Halihó, jöttünk megnézni a filmet,
gondolom te is erre jöttél.
Ja, igen, sajnos, – Persze, már
régóta vártam!
– Az remek lesz akkor! No, mi megyünk
is, hozunk valami rágcsát aztán bevágódunk.
Szuper lesz! Áh, nyílik az ajtó, – Én
addig is bemegyek, ha nem találkoznánk, akkor jó filmezést!
– Rendben, neked is!
Na, ez viszonylag könnyen megvolt,
no, vedd már el a jegyem.
– Ötös terem, jó szórakozást!
– Köszönöm! – Ezaz,
bejutottam, csak rázzam le őket, van elég ember ahhoz, hogy biztosan ne
vegyenek észre. No, milyen szép terem, kicsi, de szép. Hanyas sorban is vagyok,
G sor tizenkettes szék, most már az E-nél járok. Meg is van, megyek beljebb,
na, tök jó helyem van, leülök ide és nem lesz semmi gond. Meg is van, még jó
hogy nem hoztam csomagot. Kicsit lehet szomjas leszek, de az most lényegtelen.
No, el is indultak a reklámok. Már megint ablakon kiugrós, ezt sose unják meg?
Legalább lenne valami értelme. De nincs, mindegy, ne gondolkozz, addig se. Jó
sokan lettünk. Kövi reklám. De rohadt vakító ez, mit gondoltak ezek, moziba egy
ilyen reklámot, kiég a retinám. Addig is lehunyom a szemem. Hm, megjöttek, de
jó, ki ez a harmadik velük, ezt a fiút nem ismerem, de innen messziről is elég
furcsának tűnik. Gondolom együtt vannak, olyan jól elbeszélgetnek. Mindegy, az
legyen az ő gondjuk, szerencsére nem ebben a sorban vannak, hanem kettővel
alattam, le is kuporodom, nehogy észrevegyenek… Na jó, ezt nem fogom a film
végéig csinálni, mert nyom az ülés, mindegy is… Végre ajánlók vannak, hátha
lesz valami jó film a közeljövőben. A halál nem válogat? Mindenkiért eljön?
Milyen film ez? Random? Szalay Kristóf? Érdekes, egyik filmjét sem láttam még,
Nomen est Omen alkotója? Ha ők mondják, mindegy. Jajj, tényleg a telefonom, a
legjobb lesz ha kikapcsolom. Biztosan kikapcsolja, igen. No, elsötétedett a
terem, minjárt kezdődik a film… Mondom mindjárt kezdődik a film… Már egy perce
semmi, mégis mi történik? Mi ez a sötétség?! A többiek sem értik, kicsit
feldúltak, körülöttem szerencsére nem ül senki, nem gázolnak át rajtam ha
bepánikolnak… Legalábbis remélem. De most még a telefonommal sem tudok
világítani, valaki beszél, fülelek akkor.
– Egy kis technikai malőr történt,
kérem maradjanak ülve, amíg meg nem oldjuk a problémát vagy további
tájékoztatást nem adunk. Szíves türelmüket kérjük.
No, ez izgi lesz, már az is vicces,
hogy akkor megy el az áram, amikor kikapcsolom a mobilomat. Heh. Ez jó… Vagy
nem, most tudatosul bennem, mi lesz ha nem adják le a filmet mert nem tudják?
Ó… Már olyan régóta várom. Na, legyen valami. Hm, zenét hallok, ez már a film?
Igen, hú de hangos, de nincs kép se fény, semmi. Ez nem horror, hogy
beparáztassák a nézőt, szóval nem értem. Legyen már valami! No, fel is
kapcsolódtak a lámpák. De üres lett a terem, alig három percig volt sötétség,
egy percig üvöltő hang hang erre mindenki elment. Miről maradtam le? Jajj ne,
ők hárman persze, hogy itt maradtak.
– Te tudod mi történt?
Persze, hogy hátra kell fordulnia
meglátni engem, amúgy is honnan tudnám hülyegyerek… – Elképzelésem sincs, az előbb még mindenki itt volt.
– Ez remek, mindegy, akkor felmegyünk
hozzád, úgy látom van hely melletted.
Mit röhög ez a nyomorék? Remek, idejönnek, ó ne már. Itt is
vannak. – Remélem hamarosan kezdődik a film…
– Már ideje lenne. Tényleg, bemutatom
Amont.
– Szia Amon! – Nem szívesen fognám
meg a kezét, jaj ne, nyújtja, fúj, elég undorító egy ember ez. Jól van, túl
leszek rajta.
– Szia!
Furcsa a hangja, mintha lenyelni készülne
valamit miközben beszél. Mindegy, legalább Niki ült le mellém, ő egy fokkal
szebb látvány mint Márton és Amon.
– Nem is hittem volna, hogy még
valaha találkozunk.
Hát igen, én is ettől féltem, – Igen
mert nem sűrűn megyek moziba. – Csak bele ne kezdjetek abba, hogy megy a suli…
– Nem gond. Amúgy hogy megy a suli?
Blöeh, remek. – Elvan ott ahol van,
utálom és bizony nem jó.
– Az nem jó, ha nem tetszik, de mi ez
a hang?
– Lehet még megy a film, tényleg ki
kéne menni megkérdezni, hogy most mi lesz. – Mondjuk legalább nem egyedül
vagyok ebben a bazi nagy teremben.
– Rendben, akkor induljunk.
Ha nem lenne ez a hülye morajlás… No,
ez meg megbotlik előttem. – Vigyázz magadra.
– Rendben, csak olyan furcsák a
lépcsők.
Nem a lépcsők a furcsák… Végre
kiértünk. – Szerintem menjünk a pulthoz és kérdezzünk meg valakit.
– Rendben de kit?
– Ezt, hogyan érted? Várj, nem kell
válaszolnod, már én is látom, ezek hol vannak?
– Szerintem az egész mozi üres.
Basszus tényleg, azért ez már nem
vicces. – Milyen buliról maradtunk le?
– Azt nem tudom, de jó lenne, ha
jönne valami illetékes.
Ezekkel kell eltöltenem akár perceket
is, mire jön valaki? Miért pont én?
– Addig mesélj magadról, csajok?
Mi a fene közöd van hozzá, gyűlöllek,
mint a szart, neked még azt se mondanám meg, milyen számokat játszottam meg két
hete a lottón. Fedősztorit, gyorsan! – Erre most szerintem nincs idő, megyek, körbenézek az épületben
és keresek egy telefonszámot, ennyi idő alatt nem tűnhetett el legalább kétszáz
ember…
– Ne menj már!
– De megyek, ti addig ITT várjatok. –
No, gyorsan el tőlük, itt is van a lift, bár úgyis csak a másodikon vagyok, de
így legalább leléphetek. No, akkor földszint. De lassú ez a lift is, két
emeletet miért kell öt perc alatt megtenni, ááá. No, végre nyílik… az… ajtó… – Te
jó ég! Ez meg itt mi a lószar?
Folytatása következik...
