Bizony, a bürokrata rendszer engem is fogságba ejtett, az én tudatlanságomnak hála sikerült egy csatát vesztenem egy kapitalista cég ellen.

Pedig olyan szépen indult a nap. Reggel, az első napsugarakat megpillantván meglocsoltam az ablakomban növekvő paradicsom növényeket, hogy azok egészségesen vészeljék túl az elkövetkezendő heteket, amit velem töltenek. Megnéztem egy Sanctuary részt, rájöttem, hogy egy igazán jó sorozattal állok szemben, Amanda Tapping megint ki tett magáért.
Persze ez a nap sem telhetett el a könyvem írása nélkül, végre körvonalazódott bennem a teljes sztori, egy álmomnak köszönhetően, ami pont ma éjjel következett be. Boldog voltam, hogy már van háttérsztorim.

De jött a délután. Háromnegyed öt fele gyanútlanul kiléptem panelházunk ajtaján és igénybe vettem a BKV tömegközlekedésnek nevezett szolgáltatását. Mi sem volt szebb annál, mint a gyönyörű napomat a gyönyörűnek egyáltalán nem mondható trolin folytassam. Az Örs Vezér téri határvonalat sikerrel átléptem, sokan metrónak nevezik azt a járművet, ami a föld alatt halad és vonat szerű képződmény, még a Szovjet időkből. Persze hálás vagyok, hogy az atom támadást is kibíró kasznival közlekedek és nem az Alstrom fék nélküli halálvasútján, de ez most mellékes.

A BKV tömegközlekedését sose ülve veszem igénybe. Üljön akinek szüksége van rá, és amúgy sincs kedvem kimosni a ruhám minden utazás után. A sötét alagútból kiérvén a felszín felé haladtam. A rendszer egyik tisztje volt előttem és a Blaha Lujza téri kijáratnál leszólított, mutassam meg neki, amim van. 
Gyanútlan polgár vagyok én, a magam 20 évével szerencsére büntetlen előéletű, még fekete pontot sem kaptam soha az iskolában, amolyan mintagyerek. 
De ennek ezentúl vége, a most következő események teljesen megváltoztatták az életemet, büntetett lettem, oda neked magatartás dicséret, mit sem érsz a nagy betűs életben, ahol a korrupt cégek irányítják az ország egyik legmeghatározóbb közlekedési szolgáltatását. Persze ne szaladjunk ennyire előre, kanyarodjunk vissza az alap problémára, vagyis a dolgok miértjére.
Szóval mutattam, amit mutatnom kellett. Kezdtem a bérlettel, érvényes volt, a tegnapi napon vásárolt, még új BKV-s szaga is van. Azt tudni kell rólam, hogy nem szoktam bliccelni, max néha egy megállót trolizok és véletlen otthon hagyom, szóval van vagy 200 bérlet az igazolványaim között, mert sose dobom ki őket. Viszont kérte a Diákigazolványomat is. Én naivan, gyanútlanul szívélyesen a KEZEMBEN FOGVA FELMUTATTAM. Ez szép és jó, de kérte a másik oldalát is. Persze, miért ne, én megfordítom. Ekkor viszont ütött az órám. Meglátta, hogy nem két matrica van rajta és KIKAPTA A KEZEMBŐL a diákigazolványomat. Követeltem, hogy adja vissza, de persze nem. Kb három percen keresztül követeltem, egyre emeltebb hangnemmel, de a nő nem hagyta magát, persze az ő hangját sem kellett félteni. Gondoltam, ha én is erőszakosan kikapom a kezéből, azzal nem érek el semmi jót. Sajnos kénytelen voltam rendőrt hívni, így tárcsáztam is a őket. A telefon túlvégén egy nagyon kedves nő volt, aki azt mondta a szituáció meghallgatása után, hogy adjam oda az ellenőrnek a telefont, megpróbálja elintézni. Az ellenőrnő nem volt hajlandó fogadni a hívást.
Mivel vizsgára mentem be, ezért megkérdeztem, mennyi idő, míg kiérnek a Blahához, azt mondta, sietni fognak. Én szépen megköszöntem, a rendőrök nagyon hamar ott is voltak, civilruhások voltak, ők is segítőkészek voltak.

Elmagyaráztam a szitut, hogy hülye vagyok, sose járok be az iskolába és semmilyen tájékoztatást nem olvasok el, ezért nem tudtam, hogy a főiskolai diákigazolvány csak fél évig jó (hozzátenném, ezt a diákot januárban kaptam meg, mert az iskola nem adta oda időben, valami probléma volt, és ezért ideiglenessel kellett járnom az első félévben, pedig már Szeptemberben meg kellett volna, hogy kapjam...). Ezután tájékoztattak, ha ők intézkednek, az drágább lesz. Ajánlották, hogy amint lehet, rakassak matricát rá és mutassam fel, hogy érvényes a diákom. Azt megjegyezném, hogy véleményem szerint az ellenőr többre akart megbüntetni, de a rendőrök jelenléte mellett kezesbárány lett. Így ha bemutatok mindent az Akácfa utcában, 12 000 Ft helyett csak 2000 Ft-ot kell fizetnem. Szóval az elején még vitatkoztunk, még azután is, hogy kiért a hatóság, de akkor is, utána úgy viselkedett, mintha ő lenne az, aki meg akarna védeni engem.

Nem kérdőjelezem meg gyarlóságomat, vétkeztem, de miért tépi ki a kezemből a diákomat? Úgy gondolom, hogy a legtöbbet hoztam ki a szituációból. Hiába megy az iskolának pénz miattam, hiába vagyok diák és hiába próbálok szabályosan utazni, ha egy bürokrata rendszer egy picike kis matrica miatt teljesen a tisztességes polgárok ellen fordul, a helyszínen való javításra nincs lehetőség, a későbbi javítás is pénzbe kerül. Fizess akkor, ha gonosz utazó vagy és sose veszel jegyet/bérletet (ez jogos, bár egyes ingyen élők a BKV járművein is ingyen utazhatnak, csak mert "szegények") és fizess akkor is, ha hanyag vagy, de rendes utazó, aki mindig mindent befizet és megvesz.

Ha nem álltam volna meg a felszólításra, hanem egyszerűen ott hagytam volna őket faképnél, akkor engem nem büntetnek meg. Így viszont gyanútlanul megálltam és saját magamat sodortam veszélybe, mert rendes BKV járműveit óvó polgár vagyok, aki fizet a szolgáltatás használatáért és megáll a felszólításra, sőt felmutatja iratát.

Végkövetkeztetésem: Hiba volt megállni, drága hiba...