Ez az írandó könyvem előzményeként tekinthető, csak jó pár ezer évvel a történtek előtti eseményeket mutat be. Ez az ingyenes és rövid Webizód sorozatom első tagja, még pár ilyen várható a könyv megjelenéséig, fogadjátok egyfajta kedvcsinálóként, de önálló történetként is megállhatja a helyét. Az egyetlen "rejtett" poént amit elsütöttem benne, nem hagyhattam ki, annyira adta magát :)

     Magas fák és sötétség jellemezte az egykor szebb napokat is megélt erdei tájat. Dél körül lehetett, de a nap sugarai alig jutottak el a talajig, ennek következtében az aljnövényzet is szegényes volt. A távolban egy vékony, rohanó alak látszódott, aki a fák mögött próbált fedezéket keresni magának. Erre szüksége is volt, hiszen hat másik, tömzsi testalkatú, kettő illetve négy lábon futó lény követte őt. Nem tudni mióta futhattak, de a menekülő személy mozgásán már látszódott a fáradtság, ennek ellenére is lehagyta üldözőit. Sikerült egy nagyobb bokorba úgy beleugrania, hogy akik rá vadásztak, mit sem sejtve elfutottak mellette. A lények ennek ellenére hamarosan megálltak, láthatóan tanácstalanok voltak. Messziről hatalmas majmoknak tűntek, de közelebbről már jól látszódott, hogy itt valami egészen másról van szó. Erős testfelépítésük semmihez sem hasonlított, még egymáséra sem, ezek a szörnyetegek olyanok voltak, mintha valaki keresztezett volna egy medvét, egy vaddisznót és egy embert meg persze egyéb furcsa állatokat, hatalmas karmokkal és fogakkal. Szinte minden mozdulatuk a gonoszsággal és gyűlölettel volt egyenlő, a hangjuk is felismerhetetlen, de félelmetes volt, az amúgy hangos erdő is elnémult közelükben. A karjaik és az arcuk csupa vér, az orruk helyén két lyuk volt, de ezek is nagyobbak voltak a megszokottnál. Viszonylag nagy szemekkel rendelkeztek, vélhetően a sötétséghez szoktak. A szőrös testükből néhol egy-egy csont is kiállt, ami további kérdéseket vetett fel a szörnyszülöttek eredetét illetően.
    Szaglászni kezdtek, vélhetően jó orruk volt, hiszen vissza is fordultak oda, ahol legutoljára érezték a zsákmányukat. Arra vártak, mikor ugrik ki a nyúl a bokorból és ez szinte rendeltetésszerűen be is következett, mire a búvóhelyhez értek, az alak újra futni kezdett, az egész üldözés kezdődött elölről. Az ismeretlen emberszerű egy olyan fa felé futott, ami láthatóan alig volt más mint a többi. Mikor odaért, a fa megmozdult és hatalmas ágával rácsapott az üldöző csapatra, akik ettől egy pillanat alatt szörnyethaltak. Az alak is meglepődött, de nem mutatott félelmet, egy kis fény jutott oda ahol állt, embernek tűnt, de jól láthatóan hosszú füle volt, vékony testalkattal rendelkezett és alig volt kisebb egy jól kifejlett embernél. Fáradt volt, de alig lihegett, arcából ítélve hímnemű lehetett. Nem szólalt meg, de indulása előtt a fára nézett, majd megsimogatta azt és újra futásnak eredt, vélhetően az eredeti uticélja felé...

További információ a Roland Könyv Facebook oldalán!