Game World blog

Most egy bemutató féleség következik (ez nem teszt). Lehetett volna sokkal hosszabb is, de most ennyi lett, laptopról írom az ágyikómból. Kényelmesnek tűnik, de nem a legkényelmesebb pozíció az írásra. Ezt a bejegyzést azoknak ajánlom, akik még nem játszottak vele vagy idegenkednek tőle.

Valahol a világegyetemben van egy kis-nagy planéta, ahova az emberek ötletei bármikor elvándorolhatnak és életre kelhetnek. A Little big Planet alapsztorija is valami hasonló lenne. Ez a kedves kis játék teljesen felforgatta a platform játékokról alkotott világképet amikor pár éve tiszteletét tette Ps3-mas konzolokra. Azt hihetné az ember, hogy az egyik legősibb stílusban már nem lehet újat és nagyot alkotni. Ám az ilyen ötletes játékok mint amilyen a World of Goo és a Little Big Planet is bebizonyították, van élet Mario után is. A Nagy konzolos sikertermék viszont belefér kisebb világokba is, így jött a PSP-s változat, ám sajnos ez már kompromisszumokkal.

Történetünk főhőse Sackboy, aki egy humanoid szerű babzsák. Rettenetesen szerethető figura és a nagy emocionális fejével mutatja ki felénk legbelsőbb érzelmeit. Nem jöttem rá, mi Sackboy életcélja, de a mi célunk pusztán az, hogy a lehető legtöbb mindent összegyűjtve végighaladjunk a pályákon. Ezek lehetnek pontok, ruhák illetve pályaalkatrészek, de erről később. Ez persze nem olyan egyszerű mint amilyennek leírtam. A rengeteg akadály sokszor csak azért van, hogy minket megállítson illetve elpusztítson.
Sackboy azon kívül, hogy aranyos és ügyes, még rendkívül változatos karakter is. Sőt, mindig van ideje öltözködni. Bármikor leállhatunk vele és felpróbálhatjuk rá a legutóbb összegyűjtött ruhákat és kiegészítőket. Ha akarjuk lehet kalóz, csontváz, szuperhős, lány, pinata és a többi.
A játékban 3 alaptér van. Egy Mario típusú pályát kell elképzelni, de itt a főhősünk lehet közelebb, közel és távolabb tőlünk. Tehát egyes tárgyak mögött illetve előtte is elférünk. Kicsi figuránk az alap mozgásokon kívül nem sokra képes. Ugrál, kifejezi érzéseit, halad illetve meg tudja fogni a tárgyakat. Ez egy nagyon fontos része a játéknak, ugyanis a remek fizikai motor következtében sokszor csak a gravitációt és egyéb erőket kihasználva juthatunk csak tovább.
Sackboy sajnos megsemmisülhet. Ennek több módja is van. Az önös érdekből elkövetett öngyilkosság (pl. amikor olyan helyre esünk be, ahonnan lehetetlen kijönni) és a tárgyak és ellenségeink által elkövetett gyilkosság. Az utóbbi inkább jellemző a játékra. Ám nincs semmi gond. Ha elpusztulunk, az nem igazi pusztulás, hiszen ez egy aranyos játék. Csak annyi történik, hogy kevesebb pontunk lesz, ugyanis a pályák közben kerek alakú érintési pontok vannak, amihez ha hozzáérünk aktiválódik, és a legközelebbi balesetnél újra innen jövünk ki. Hogy ezek a pontok hol helyezkednek el, az a készítők jóindulatán múlik, de általában nincs vele gond.

A játék másik érdekes momentuma, ami miatt mégis csak örökzöld marad, az a pályaépítés mód. Ugyanazt a szerkesztőt rakták bele a játékba amivel a készítők is dolgoznak, szóval elég jól összerakott funkcióról van szó. A pályakészítéshez viszont előbb végig kell játszani a játékot, hiszen ott találhatók meg az építéshez szükséges elemek. Van amit könnyebb megszerezni, van amit nehezebb. Ám aminél még ez is fontosabb, hogy interneten vagy helyi hálózaton bármikor megoszthatod barátaiddal az elkészült műveket. Így mindig új kihívások várhatnak rátok.

A pályák rendkívűl változatosak. a kinézetüknek és stílusuknak csak a fantázia szabhat határt. Szinte bármi megvalósítható a játékban. Mindent te magad rakhatsz össze, minden úgy nézhet ki ahogyona te szeretnéd. Ha kell az Antarktiszon szánkózol, de akár filmet is forgathatsz HollyWoodban és így idegeneket ölhetsz meg, amik szintén úgy néznek ki ahogyan te szeretnéd vagy ahogyan más megálmodta. A játék a végtelen lehetőségekről szól!

  De sajnos csak külön-külön. Míg a PlayStation 3-as verziónál a kooperatív lehetőség adott volt, itt már sajnos nem, a gyengébb hardver miatt a készítők azt a kompromisszumot hozták, hogy kihagyják a többjátékos mókát a játékból. Ez sajnos egy érvágás a PSP tulajoknak, de túlélhető veszteség. A játék így is a tavalyi év egyik legpozitívabb fogadtatását kapta és persze nem alaptalanul. A kiváló grafika, fizika és pályaszerkesztőnek köszönhetően befurakodott a legjobb PSP-s játékok csarnokába és nem hiszem, hogy könnyű lesz onnan kirobbantani.