Szal rövid leszek.
-Nehezen, de kilenc óra 5 kor már beülhettem a kocsiba, rá is csörgettem a Lökött Tyúkra. Ház előtt vártam rá, hát olyan 9:12 fele elindulhattunk, vagy később nem tudom. De kiöltözött rendesen.
-Mentünk, vizes utak, semmi kül. Odaértünk, egy jó szűk helyre bepréseltem a kocsit, alig bírtam kiszállni de sikerült :) Gyöngyinél sem volt több hely, de megvoltunk.
-Bemegyünk, nagyban kaja, de a csoportunknál nem volt hely. Ez Gyöngyit jobban zavarta. De előtte szedtünk kaját, minden szépet és jót elvettem, ilyen (szerintem krumpli) gömböt, meg rántott húst, meg valami másik fajta húst, meg egy csomó salátát, kukoricát, krumplit, már én sem emlékszem.
-Végül is különültünk, de Enikő odajött hozzánk. Ettünk, Én visszamentem újjabb adagért, volt olyan husi amit akkor hoztak, bezsákmányoltam, oszt vissza kajálni. Én 2 brutális adagot ettem, utána már nem futotta másra, csak szó nélkül a meditálási technikáimat bevetve emésztettem. Szívesen ettem volna még a vége fele, de ha eszek, megint csak ülök egy helyben, ülök oszt úgy nem éreztem volna olyan jól magam, hogy vezessek, annyira rutinos sajnos még nem vagyok.
Inkább békésen iszogattam az őszibarack levet.
-Hallgattam az emberkéket. Néha röhögtem velük, annyira teli gyomorral nem tudok kitenni magamért, de persze nem bántam ezt meg, azért mentem :D
-Hangzavar az volt, mint mindig amikor beléptem az osztályterembe. 
-Aztán letelt a két és fél óra, indulás haza. Na ki kivel menjen? Én és Gyöngyi már 2 helyet tuti lefoglaltunk, tehát még 3 maradt, Vazilinek mondtam hogy jöjjön velünk, de már mindenki velünk akart jönni. De jó hogy megkérdik a sofőrt is, vállalja e értük a felelősséget...
Na mindegy, végül is Ati rákérdezett, mondtam jöjjön, így 4 en mentünk, szal nem volt gond semmi..
-Bemásztam a kocsiba (teli hassal olyan kis helyre, tehetség vagyok ám), kijöttem, beszálltak. Elindultunk. Mellettünk ment el a Föcitanárom autója, benne az ofővel és fiával és pár személlyel.
-Békésen haladunk tovább, aztán a többiek még egy kocsit kiszúrnak, a Biosz tanárom kocsiját, ő is szállított pár tanárt, mellémentem, duda integetés, de ők előbb megálltak, mi tovább mentünk, hazaértünk, Gyöngyi Ati kirakva, én meg Vazilivel továbbjöttem ideáig, itt kipakoltam, oszt hazasétált, nem lakik messze. Hazajöttem és lényegében ennyi volt.