No, végre életemben először emberre lőhettem, teljesen legálisan és mégis hatalmas élvezettel. Nincs is annál jobb, mint amikor a kezedben lévő fegyvert az ellenség feje felé fordítod és lélegzet visszafojtva a ravaszra rakod az ujjadat, majd a meghúzás pillanatában egy hatalmas nagy ordítás és ááúúúcs! felkiáltás hallatszóik az előtted bujkálótól, aki a fájdalomtól káromkodván vergődik a földön! Hát nem ez az igazán jó érzés, kérem szépen!
Ma reggel úgy keltem mint máskor, 8 órakor keltem, ami mondjuk egy kicsit zavart, mivel éjjel 3 óráig FIFA 10-zel játszottam PS2-őn, így nem sokat aludtam egy ilyen nagy és fárasztó esemény előtt. Majd reggel kicsit nyomogattam a PS-t és a gépet, Peti felhívott és a Generalssal hamar elment az idő, 3/4 1-re ki kellett mennünk az Örsre, hát ki is mentünk. Vártunk a rendszergazda tanonc osztálytársamra, aki végül egy negyed óra késsel megjött. Forgalmon átverekedve magunkat 3/4-ed kettőre a helyszínen voltunk, ismerkedés a hellyel, átöltözés, és készülődés! Hát rám két kezeslábast adtak először, hát kicsik voltak, nem bírtam felemelni a karom. Kicsit örültem, amikor megtudtam, hogy a nagyobb méretű az világos zöld színű, ami virít a többihez képest... Elmondtak mindent, maszkot semmilyen körülmények között ne vegyük le a pályán, illetve földről ne szedjünk fel lőszert stb.
Első feladat Capture the Flag volt, amit sokan csak CTF-nek hívnak :)
A pályát úgy képzeljétek el, hogy egy sík vidék, kis dombokkal, amik mondjuk a derekadig vagy addig sem érnek ha felállsz. Ergó kezdésnek egy fetrengős pályát kaptunk, ahol a kúszásé volt a főszerep. Egy embernek 2 élete van, ha eltalálják visszamegyünk a zászlóhoz és restart. Az elején fegyvert kellett cserélnem, az enyém rossz volt, 2 golyót lőtt ki, kigurultak belőle a töltények illetve alig lőtt pár méterre. A guruló töltényeket fájdalmas volt látni, szomorú voltam, hisz 10 Ft-osok gurultak előttem... Az első menetben egyszer találtak el, így maradt még egy életem. Az egy rambó mozdulat volt, felugrottam és berontottam az ellenséghez, akik persze lazán szitává lőttek, én meg futás közben szerintem feléjük sem lőttem :) Aki így tett az hamar találatot kapott, így az összes többi menetnél már csak gurultam, bukfenceztem, vetődtem és vergődtem, de nem rohantam felállva az ellenség tiszta célpontjaként. Elég szépen szétszóródtunk a pályán, több helyről is nyomattuk őket, ők viszont eléggé bebújtak egy domb mögé, és nem mozdultak onnan, néha-néha lövöldöztek, de nagyon közelebb sem tudtunk menni.
Végül szétszedtük őket, 1-0 nekünk! A csapatok úgy voltak, hogy az apukám, a húgom, én, Gregory, Gregory barátja és az én osztálytársam, így voltunk 6-an, míg az ellenségnél szerencsére ugyanúgy hatan voltunk. A két csapatot egy alig látható piros karszalag különböztette meg. Tényleg nem lehetett látni. Egyedül én voltam a világoszölddel nagyon felismerhető a pályán, jó célpont voltam, de szerencsére a csapatom így meg nem lőtt rám :D
Ekkor amúgy még nem is volt akkora nagy gond a sisakokkal sem..
De a második menet. Na az volt a durva ilyen téren. Úgy elkezdtek párásodni a sisakok, hogy szinte magam elé nem láttam. Na úgy lőni már kemény feladat volt. Nem is ment olyan jól, de így is bevittem találatot. A második menetről továbbá azt érdemes tudni, hogy csak 1 életünk volt és azért, mert az első menetet olyan lassan játszottuk le, hogy tényleg állóháború volt, senki nem moccant meg semerre. Persze én sem nagyon mocorogtam már, mert már kifáradtam a sok vetődéstől, amit csináltam, miközben előrenyomultam. Itt egy fejtalálattal kilőttek, csak a sisakomat találták el, nem is éreztem lényegében. Innentől kintről láttam az ütközetet. Úgy sem volt rossz. A faterom illetve két ellenséges játékos egymást sakkban tartva lövöldözték egymást a bal szárnyon, míg a jobb szárnyon előrenyomulást láthattunk. Jobb oldalt mi voltunk, de a faterom azt hitte ellenség, számolta a kiesetteket, és hát azt hitte már nincsenek a dombnál előtte, kijjebb mászott és le is kaptál oldalba. Végül mi nyertünk. Gregory ebben a két menetben ellőt 400 golyót, ami nagyon sok volt, ő is fogta a fejét és haza akart lényegében menni ezután, de kisegítettük pár tölténnyel.
Ezután új menet kezdődött, a neve Mario. Van egy ember, akinek három élete van, és mi oldalunkra kell elhozniuk egy ládát és rátenni arra a kocsira, amit mi őriztünk. Ez még nagyobb állóháború volt. Bokros vidék, mi kempeltünk ezerrel, elfoglaltuk a pozícióinkat, de az volt a legjobb az egészben, hogy az ellenségeink sem mocorogtak, megint mindenki beásta magát és lőtte egymást. A bokrok körül zöld hálók voltak, én beültem két ilyen háló közé, meg se moccantam. Első sorban kipihentem magam, másodsorban így minden mozgást nyomon tudtam követni ami a pályán volt, és koordinálhattam a csapaton belül is, illetve szóltam ha valaki valamelyik irányba elindul, kiabáltam az órákat rendesen. Végül felemésztettek minket, én véttem egyedül a kocsit, a többiek vagy kiestek, vagy máshol voltak, így nem tudtam megállítani Marió 3 életét sajnos, ezt a menetet az ellenfeleink nyerték, de ez is nagyon hosszú volt.
Ezután egy újabb mókamód jött, a pilótamentés. Hát annyi, hogy a két lezuhant pilóta előrement, Gregory és a barátja, és elbújtak (Gregory kapott kölcsön 100 golyót). Majd a támadó csapat is bement, és nem sokra rá mi is elindultunk befele. A két pilóta csatlakozott hozzánk, elbújtak jól a sövényes utakon, míg az ellenségeink sarokba szorultak. Ebben a menetben aktívan nem vettem annyira részt, 5-6 golyót jó ha lőttem, inkább őriztem egy bejáratot, jól tartottuk őket, felőröltük mindet. Míg az előző menetben sok találatot nem igazán vallottak be érvényes találatnak (csak a test és a fej találat, a végtag nem) itt amikor megkapták a megérdemelt sorozatot már ordítva Elég meghaltam jajj úristen de fáj ne lőjj felkiáltásoknál szépen aranyosan kisétáltak. Itt számomra az volt az érdekes, hogy az Ádám, Gregory haverja a távolból elindult felém. Egyből felkaptam a fegyvert, rá tartottam hisz nem láttam hogy ő az és ő is úgy jött, hogy bármikor le tud lőni. Én nem láttam a karszalagját, ő látta a kezeslábasom színét és kiabált hogy ne lőjem, egy kicsit megijedt a szitutól :)
Vége lett a menetnek, jött az új. Hát itt már kezdett nagyon sötét lenni, hamarosan már tényleg sötét lett, sőt, a párásodás már tényleg elviselhetetlenül rosszá tette a látási viszonyokat. Egy várat kellett védenünk, de itt már sok ellenségünk hazament, így Gregory és Ádám átállt. Mi vártuk a várban őket, hát ez sem volt egy rövid menet. Szépen kiszedték párunkat. Ide még annyit fűznék, hogy mindenki az előző meneti golyóival spórolt már, akinek itt elfogyott az már úgyis kiesett. Sötét volt, meg elég sok pénzt el lőttünk már. Szóval a húgom volt az első, aztán az apukám. Én és az osztálytársam, még megvoltunk. Mondtam neki, hogy fedezem, ő menjen jobbról és lője le aki a várat védte. Az akció sikeres volt. 4v4 volt a kezdeti felállás, de ebből így 2v3 lett még mindig a javukra. Kirohantam a várból lőve, de fedezékben maradva, lényegében az ellenség elé 3 méterrel és onnan kezdtem el lőni a bokron át. Kiállt. Ez után szinte rögtön egy olyan találatot kaptam, hogy ordítottam egy hatalmasat, hátrarohantam és eldobtam a fegyveremet a jobb kezemből, mert a csuklómat találták el, és ott dülöngéltem a fájdalomtól, nagyon rossz volt, de ez nem érvényes találat. Zsibbadt ezerrel, ez volt a legfájdalmasabb találatom amúgy. De hát még játék van, hallottam, hogy a társam közben kiesett, egyedül voltam kettő ellen. Bal kezembe vettem a puskát, még mindig ott ültem, a jobb kezem nagyon fájt, de túléltem. Teljesen sötét volt, lefeküdtem a fűbe, és csak hallgatóztam, merre lehetnek, sok esélyem nem volt, mivel én voltam egyedül virító zöld ruhába, hát abban elbújni még sötétben sem nagyon lehet. Hát csak vártam. Kinn már tábortüzet akartak rakni. Aztán hallom, hogy így 5 perc után mozgolódás van előttem. Meg láttam őket, vagyis egy kis mozgást láttam belőlük a párás plexi alól. Kivártam.. Arra gondoltam, hogy ők úgy gondolják, hogy én a várban vagyok, oda rohannak és lelőnek. No én meg azt vártam, mikor indulnak el a vár felé. De egyszer csak engem kezdtek el lőni. Na gurulás vissza, vaktában lőttem hátra, hát nem tudom, hova, de a golyót már nem sajnáltam, ne maradjon rajtam. Hátrafutottam a bokorban, és lassan és lehetőleg halkan próbáltam helyet változtatni, de egy percig sem gondoltam, hogy nem tudják merre megyek. Majd megkerültem őket, szép lassan, a bokrokon át, majd beugrottam egy olyan fa állvány mellé, ami direkt fedezékként szolgál. Na innen olyan jó rálátásom volt rájuk, hogy céloztam, majd lőttem mint az állat, hogy mind a kettőt leszedjem, Gregory feltartotta a kezét, de én nem láttam, nem mondta hogy eltaláltam így csak lőttem tovább, majd váá elég aztán lesétált. Én ott guggoltam, nem tudtam mi van a másikkal. És mondják, hogy vége! Nem volt ott másik, csak én maradtam! :) Húha, nyertem, így innen, váááá de jó!! 4-ből 3 mat én szedtem le a menetben, de az egyikről nem is tudtam, még korábban találtam el, amikor mesterlövészkedni próbáltam a sötétben! Aztán megnéztem a tárat, üres volt, tehát ha játszottam volna még valakivel, üres tárral bujkáltam volna előle :D Még közben is hallottam, hogy ez nagyon szép, ezt nézzétek meg, hogy milyen jól csinálja, szóval nagy büszkeséggel tölt el, hogy egy ilyen lehetetlen helyzetben, ilyen világítós ruhában végigvittem a játékot! Meg is dicsértek, jól esett na :)
Ez után vége lett. 300 golyót használtam, ez 4000 Ft-ot jelentett, olcsón megúsztam. Levettem a kezeslábasomat, olyan tiszta voltam, mint mikor itthonról eljöttem, egy porszem sem ment át azon a ruhán, nagyon jó volt, végül is szinte 0 bőrfelületem volt kitéve a kinti zord világnak, szóval tiszta maradtam végig. Továbbá olyan jó időnk volt, hogy kívánhatni sem kívánhattunk volna jobbat. Nem esett az eső, nem volt hideg és meleg sem volt. A lövések nem voltak olyan fájdalmasak, kivétel a kéztalálatom. Itthon vettem észre, hogy kicsit fájnak a lila foltok, ha megnyomkodom őket, de egyáltalán nem vészes, ez a játék csak annyira veszélyes, ha rajtad van a maszk, mintha az utcán esnél egyet mert kibicsaklott a bokád, de talán még annyira sem, mert védő ruhád van, és nem horzsolod fel magad. Teljesen veszélytelen sport, ha figyelünk egymásra, hogy ha nincs rajta maszk nem lövünk rá, akkor nem történhet gond. Továbbá a legfájdalmasabb a helyszínen az volt, hogy amikor vetődtem, volta kövek amik nyomták a lábamat. Aki fél a paintballtól, az az utcára se merjen kilépni, ez egy nagy játék, és nem a fájdalommal fogsz foglalkozni :)
NAGYON MEGÉRTE! Fogok még menni, nagyon izgalmas és élvezetes játék, aki még nem volt, remélem meghoztam a kedvét! Csak bátran menjetek!
Grafika: 10/10
Hangok: 10/10
Játszhatóság: 10/10
Szavatosság és élmény: 10/10
Pozitív: Minden!
Negatív: Hogy előfizetéses, illetve ha elborul az agyad drága, de nálunk is csak a 6000 Ft volt a max fizetés :) De kordában tartható az ár, annyi pénzt viszel, amennyit lőni szeretnél :)