Game World blog

Íme, egy kisérleti jellegű adás, amit szeretett kézikonzolom segítségével valósítottam meg. Szükségem volt hozzá egy TV Tuner kártyára, egy FRAPS-re és egy AV kábelre. Ha van rá igény, akkor folytatom a PSP játékok bemutatását, amint jó lesz a PS2-őm, arra is rátérhetek :) 

Kisebb kihagyás után sikerült egy kevéske helyet varázsolni a merevlemezemre, így neki is láttam egy új videónak. Sajnos a technika faragatlan démonjainak átka nem szállt le rólam és megint rengeteg nehézségbe ütköztem. A hangot nem tudtam a játék hangjától külön felvenni, ez önmagában is elég fájdalmas dolog, de az sem vállt előnyömre, hogy folyamatosan fagyott a játék és a videókat-menüket nem vette fel a program. A többszörös nekifutás sem használt, hiszen már nem tudtam mi az amit elmondtam és mi az amit még nem.
De túl vagyok rajta, nem lett túl jó, de befejeztem, itt van a Tiberian Sun bemutató!

A játék innen letölthető. 

Én Spóra szerető ember vagyok, erre a részre is nagyon kíváncsi vagyok. A kérdés viszont az, hogy Will Wright nélkül a Maxis képes-e ütős Spore játékot készíteni? Vér az lesz rendesen, ez már biztos. 

Ez nem gyűjtemény, csak pár érdekesség. Szeretek a Gamtrailers.com oldalon nézelődni, ezek is onnan vannak.

Prinny... Az első részről már írtam. Ezen hihetetlenül nehéz és kegyetlen PSP játék második része közeledik felénk... ajjaj.

Újabb PSP érdekeltségű videó, a God of War Ghost of Sparta a PSP egyik legszebb játékának érkezik, valószínűleg tarolni fog, az első értékelések legalábbis erre engednek következtetni. Az elkeseredett Spártai harcos, aki a családját vesztette az istenek miatt még mindig a bosszútól fűtött.

Minket PC-seket. Ugyanis a Hot Pursuit demóját nem kapják meg a PC-sek... Innentől mindenki eldöntheti, hogyan szeretné kipróbálni azt, hogy fut-e rendesen a számítógépén! Sok sikert hozzá!

    Még friss az élmény és mostanában hanyagolom a kritikák írását. Ennek az az egyik oka, hogy túl lágyszívűnek érzem magam az utóbbi időben, hogy kritikát alkossak valamiről, amit szeretek. Ez kritika lesz? Nem tudom, talán. Élménybeszámoló? Inkább. Nem láttam még a filmet, elméletileg nem lett nagyon jó, de vajon az Avatár - Aang legendája sorozatról milyen negatívumot tudok elmondani?

    Semmilyent! Ez az a rajzfilm, amiről egyetlen egy negatív jelzőt nem tudok elmondani, ha vonat elé raknának, akkor sem tudnék őszintén hibát mondani a sorozattal kapcsolatban (azért ne próbáljátok meg...). Egyszerűen minden téren tökéletesen megállja a helyét. Egyetlen egy dolgot sajnálok, hogy csupán három évados lett, de ez sem hiba, a készítők készek voltak lezárni a történetet pont ott, ahol kell. Ennek ellenére már készül egy minisorozat is, jövőre mutatják be.

     Szóval elkezdtem nézni az Avatár sorozatot, anno láttam pár részt a Nickelodeonon, de különösebben sose foglalkoztam vele. Az utóbbi időben viszont rákaptam és bepótoltam a lemaradásomat és azt kell mondanom, hibátlan az egész, az az Emmy-díj a többi megérdemelt trófeával egyetemben jobb helyre nem is mehetett volna, igazából mindenki tanulhatna valamit ebből az aranyos meséből, sokszor nagyon mély érzelmeket váltott ki belőlem. Átéreztem a karakterek fájdalmait, boldogságait, ami manapság egyre kevésbé érezhető a szórakoztató termékeknél. Valahogy minden olyan sablonos lett vagy inkább lélektelen. Ennek a mesének viszont úgy érzem tényleg van saját lelke, amit az alkotók a mű végéig meg is hagytak neki, sőt, igazán csak a végén érzi az ember, hogy micsoda hatást gyakorolt rá a történet és a karakterek.


     Nevetni azt sem tudom mikor szoktam. Mosolyogni szoktam általában, de itt szinte minden részben olyan eszméletlenül ütős poénokat dobnak be a karakterek vagy a szituáció olyan helyzeteket teremt a legbizarrabb helyzetekben is, amit szerintem tényleg nehéz megállni egy kiadós nevetés nélkül... 

     A történetről annyit, hogy van egy légidomár, Aang aki az utolsó a népéből. A légidomárok a négy elemi elem közül a levegőt irányítják, ennek Aang a mestere. De mivel ő az Avatár, így a maradék három elemet is, a vizet, a tüzet és a földet is az uralma alá kell hajtania és erre csak ő képes. A történet konfliktusa viszont nem ebből ered. Az Avatár száz hosszú évre eltűnt és ez idő alatt a világon az elemi erőket uraló népek háborúba kezdtek, pontosabban a Tűz népe indított háborút a másik három nép ellen, a Levegő nomádjait szinte azonnal elpusztították, így lett Aang az utolsó élő Légidomár és mivel ő az Avatár, csak ő képes megállítani a háborút és fenntartani az egyensúlyt. Nehéz dolga lesz, mivel még gyerek és az is akar maradni, nehezen fogadja el a sorsát. Vannak ennek a fiatal Aangnak barátai is, akik végig kísérik őt a történetben és segítenek neki mindenben, a kapcsolatok így bontakoznak ki igazán és a sorsuk is így fonódik össze.

      Az évadok fejezetre vannak bontva, mintha egy könyvet olvasnánk. Aangnak sorrendben kell megtanulni az erőket, így a sorrend a fejezeteket követi, az első fejezet a víz, a második a föld míg végül a tűz fejezetével záródik be a kőr. A sorozat (ha minden igaz) hatvanegy részből áll, amit bizony kevesellni fogunk, de mondom, annyira kerek lett az egész, hogy lehet nem is szabadna többnek lennie ennél. A Csillagkapu sorozatnak nagy rajongója vagyok, de tudom, hogy van pár olyan rész, amit könnyedén kihagyhattam volna, itt viszont minden epizód szent. A nagyobb konfliktusok előtt szinte mindig vannak pihenő részek, amik pont jól jönnek és nagyon egyediek.

      Az animációkra és rajzokra egy szó panaszom sem lehet, messze az egyik legjobb minőség ami mostanában láttam, a Disney-nek kikiáltott igénytelen vackoknál milliószor jobb és élettellibb. Keleti stílusban készült, noha amerikai sorozat. Eszméletlen bonyolult mozgásokat végeznek a szereplők de az emberi anatómiát nem kérdőjelezik meg. Az akciók pörgősek, látványosak, izgalmasak, a szereplők érdekesek, szerethetők vagy gyűlölhetők, minden, a történetben megjelenő karakternek célja van, így ha nem is fontosak, úgy érezzük szükségesek a nagy egész érdekében.

      Szóval, én szerettem, imádtam és minden percét élveztem. Aki egy kicsit is tud nyitni pár rajzfilmszereplő felé érzelmi szinten, annak hasonló lesz a véleménye mint nekem, aki pedig az akciót kedveli, annak sem lesz panasza. Noha a Nickelodeon célközönsége inkább a nagyon fiatal-fiatal korosztály, ez a sorozat az igazi erejét bizony az idősebbeknél bontakoztatja ki, a bölcsességei is tanai mindenki hasznára válhatnak. 10/10, ez nálam nem is volt kérdés...

A rendszeres látogatók már biztosan észrevették, hogy egész nap csatatérnek nézett ki a blog, hol volt kép - hol nem volt, hol volt betű - hol nem volt. A lényeg a lényeg, több mint félúton járunk az oldal átalakításában, ami jelenleg hiányzik az egy másik fejléc, bár én kezdek megbarátkozni ezzel a pár betűvel is, lehet nem kellene túlcifrázni.

Az egész változtatás hátterében deko áll (dizájner-grafikus-animátor...) a szakmája így nem állt messze tőle a dolog, vagyis ő mondta, hogy nem tetszik neki az oldal, mert naivan megkérdeztem tőle valamelyik nap, mit gondol róla. Azt tudni kell, már írtam is, hogy nem értek a honlapszerkesztéshez, a CSS rendszer viszont a lehető legföldöntúlibb dolognak tűnik számomra. Anno amikor először nekikezdtem a blog átalakításának, akkor is egy már meglévő témát alakítottam át, most is a már kész témát csinosítgattam, igaz most már az Opera Dragonfly segítségével, így viszonylag könnyedén rájöhetek egy-kettő dologra. Sajnos deko sem ért a gyönyörű CSS nyelvhez, így az instrukcióit követve, nekem kellett rájönnöm megint mindenre.

Szóval kérdeztem dekót, mit szól hozzá. Azt mondta, örült, hogy megkérdeztem, mivel ő nem akart ezzel megbántani, nem is kímélt. Én szerettem az előző kinézetet, de tény, hogy amit most láttok, az sokkal jobb. Első lépésként a betűtípus azonnali cseréjét javasolta, az már pár napja megtörtént, de tegnap este elkezdtem kísérletezni a színekkel, elégedett is voltam, tényleg sokat javított a hangulaton. Ma beajánlotta deko a narancsszínt, megbarátkoztam vele, alapból nem áll messze tőlem az ilyen élénk narancs szín, de alapból annyira nem tetszett, most, hogy készen vagyunk sok változtatással már jobban bejön.

A háttér alapszínét tegnap megtaláltam, de az átmenetet ma deko tökéletesen megoldotta, illetve kidobatta velem azokat a színeket, amik nem voltak a blogra valók, így a számomra nagyon kedves sárga színnek is vége.

A fejléc képe nagy kérdés még most is. Alapból bejön nekem ez az egyszerű, de sokáig kerestük a megfelelő betűtípust is, a számomra kedves Terminátor betűtípust deko amolyan "élő szövet a fémvázon" szintű utasítással töröltette el velem. Kegyetlen, esélyem sem volt...
Amit még változtattam, az Opera letöltés gombot levettem, egy linket raktam helyette be, remélem ugyanúgy fogjátok használni mint az előzőt, hisz jól esnek a plusz pontok MyOperán a letöltések után :D

A lényeg, hogy összehoztuk, nagyon sokat köszönhetek dekonak, tényleg rengeteget segített. Mint mondtam, a fejléc még kérdéses, neki nem jönnek be az előző képek, én meg meguntam azt, amúgy is váltani szerettem volna, amíg nem találunk ki jobbat, így marad.

A blog változásának tiszteletére a twitter csatornám hátterét és stílusát is megváltoztattam, leegyszerűsítettem. Főleg azért tettem így, mert a twitteren a háttér szinte sose látszódik, minden felbontásban máshogyan néz ki, más látszódik belőle. Így lesz a legjobb szerintem.

Ha bármi észrevételetek, véleményetek vagy tanácsotok van, szóljatok, örömmel fogadom őket, igyekszem a lehető legélhetőbbé és legkellemesebbé tenni a blogot. (Pl ha a fejlécre kattint valaki, a főoldalra ugorjon vissza az oldal.)

További kellemes időtöltést kívánok a blogomon!

Én rendőr leszek, és ti? :D

 Az első részt itt találod meg, most viszont Star Wars Trailereket gyűjtöttem össze. Ha a továbbra kattintasz, megnézheted őket. 

A trailerek nagyon fontos szerepet játszanak a videojátékok életében. Még a kiadás előtt megérkeznek és sokszor még az eladásokba is beleszólnak. Egy-egy jól sikerült produkció nagyban növeli a játék élvezeti értékét, olyannyira fontos szerepet töltenek be, hogy sokszor külső cégeket bíznak meg, egy-egy rövidke bemutató erejéig, így nem csoda, ha ezek inkább Hollywood-i minőségűek és egyáltalán nem hasonlítanak a valódi játékra. De nem ezért szeretjük őket: Az első benyomás fontos, ezért most a teljesség igénye nélkül összeszedek pár olyan videót, ami rám nagy hatással volt egy-egy játék megjelenése előtt, vagy akár utána is. Természetesen nem ismerhetem az összes jól sikerült alkotást, ezért ha ismersz hasonlóan jól sikerült műveket, nyugodtan linkeld be a kommentek közé. :)

A tovább gombra kattintva meg is tekinthetőek az általam favorizált videók. Az első részben a magyar Digic Pictures munkáiból szemezgetek.