Ezt is megéltem, bár nem olyan egyértelmű a helyzet és nem is hagytam magam.
Rég vettem már a kezembe a virtuális tollam és blogoltam ide egy hosszabbat. Általában Vloggal pótlom az efféle tevékenységet, hiszen csak kimondom, nem kell pötyögni. De most valahogy máshogyan akarom elmesélni a sztorit. Így.
Az eset a korrekciós tanárommal esett meg. Régóta feltűnt, hogy a viselkedése nem éppen tanárhoz illő és a hozzáállása sem teljesen összeegyeztethető az iskolai világgal, bár azt meg kell mondjam, hogy a szakértelmét nem kérdőjelezem meg.
Akik nézik a videóimat, tudják nagyon jól, hogy én sem vagyok sokszor türelmes az emberekkel, főleg a gyerek kommentelőkkel. Viszont az említett személlyel ellentétben én nem vagyok tanár.
Szóval. Ennek az embernek a viselkedése hagy némi kívánni valót maga után. Ezt már az első találkozásunkkor is megtapasztaltam. Nem sokszor liftezem. Sőt, ritka, mert olyan lassan jár, hogy mire fölér, addigra gyalog is fel lehet jutni, kétszer, tolókocsival. Viszont aznap pont liftezhetnékem volt, 3 másik társammal egyetemben. Már beszálltunk és indultunk volna, de ez az említett személy még bejött. Nem indult el, túlsúly. Aztán az egyikünk feláldozta magát és gyalogolt, miután nem akart kiszállni a tanárbácsi. A liftben kiderült vele lesz óránk.
Aztán van egy olyan hülyesége, hogy mindenkit az első 3 sorba ültet. Ha valaki nem odaül, besértődik és beszólogat annak, aki véletlenül eggyel hátrébb lévő sort választott. A nyelvhasználata a tanárnak eléggé trágár és szókimondó... De kérem, ő egy tanár, nem beszélhet így egy diákkal. Ezt nem azért találták ki, mert ejnyebejnye, nem illik így beszélni egy tanulóval, hanem azért, mert a kölcsönös tiszteletet meg kell adni a másik irányába és a tanárnak még akkor is uralkodnia kell magán, amikor már a diák nem bír, hiszen ő a tanár, neki kell példát statuálnia. Ha valaki beszélget, rajzol órán vagy valami egészen fantasztikusan mást csinál, mint amit ő elvárna, már beszól. Nem gyengén, van, hogy káromkodva.
Szóval nem én voltam az első akivel így viselkedett. Viszont a múlt héten úgy döntött én következem. Hátrafordulva beszélgettem. negyed órát késett az óráról a tanár és amikor bejött én még folytattam a gondolatmenetemet. Aztán egyszer csak hangosabb rámszól mögöttem, hogy „Befognád végre a pofádat!?". Komolyan. Erre én megfordultam és megkérdeztem tőle hangosan: „Ezt nekem mondta? Mert ha igen, akkor szólok, hogy velem így nem lehet beszélni, de befogom".
Lehet ő lezártnak tekintette az ügyet, de én nem. Ma ismét vele volt órám. Óra 00-kor már az épületnél voltam, de szándékosan nem mentem be időben. 10-re belépek a terembe. A következő beszélgetés zajlott le:
- Mit csinálsz?
- Bejöttem órára.
- Van pendrive-od?
- Nem hoztam.
- Akkor már haza is mehetsz.
- Nem megyek haza.
- De menj haza mert nem hoztál felszerelést.
- Nem küldhet haza és azért nem hoztam pendrive-ot, mert vírusosak a gépek.
- Nem vírusosak. Menj haza, ha maradsz akkor is igazolatlan.
- Bent vagyok, nem lehet igazolatlan, adjon nekem szorgalom egyest. - Leültem és levettem a kabátomat.
- Jó, addig nem kezdjük el az órát, amíg haza nem mész.
- Ne is zavartassa magát, mintha itt sem lennék.
Odaállt az ajtó mellé és támasztotta a radiátort. Várta, hogy felálljak és kimenjek. Szemezgettünk percekig. 5-7 perc. Aztán egyszer csak kifordult az ajtón. Kérdezi valaki. Hova ment? Én mondom, biztos árulkodni. Pár perc múlva jön az ofőmmel vissza én meg mosolygok rá :D Mondta az ofő, hogy menjünk ki beszélgetni, én pedig büszkén álltam fel azonnal, tovább dramatizálva azt, hogy másnak egy pillantással sikerül azt elérnie, amit neki 10 perc hatalmi harc és erőfitogtatás után sem.
Az ofőmmel való beszélgetést nem írnám le, mert az magánügy, de annyit elmondhatok, ha nem is dicsért meg, de nem hibáztatott a viselkedésemért. Annyit azért elmondott, hogy ebben a szakmában rengeteg ilyen lesz a jövőben és próbáljam meg az ingerküszöböm kissé feljebb emelni.
Büszkén távoztam a teremből, egy megnyert csatával. Más gyereket is hazaküldött. Ez a különbség, hogy én nem miatta távoztam, hanem azért, mert tisztelem az osztályfőnököm és őt már nem.
